Kényelmük, sokoldalúságuk, nagy hatékonyságuk és egyszerű kezelhetőségük miatt a szegecselőgépek egyre nagyobb elfogadottságra tesznek szert a gyártó ügyfelek széles körében.
A szegecselőgépek szerkezeti felépítésük alapján különféle típusokba sorolhatók, -beleértve a csúszó-sín- és forgó-asztal konfigurációkat-, de működési elveik nagyrészt konzisztensek maradnak: az elő-konfigurációnak köszönhetően a munkadarab pontosan a szegecselési zónán belül van elhelyezve, ami után a tényleges megmunkálási folyamat végrehajtódik.
Bármely munkadarab elmozdulása három különböző tengely mentén történő mozgás eredményeként képzelhető el: az X és Y tengely az oldalirányú és hosszirányú mozgást (balra/jobbra és előre/hátra), míg a Z tengely a függőleges mozgást (fel/le) szabályozza. Ez a keretrendszer létrehozza a számítógépes numerikus vezérlőrendszer (CNC) alapvető architektúráját. A CNC szegecselő gépek jellemzően "nullaponttal"{2}} rendelkeznek, amelyet "alappontnak" is neveznek. Ezt a nullapontot referenciaként használva elengedhetetlen minden egyes szegecselést igénylő pont koordinátáinak szisztematikus számozása és kalibrálása. Ha ez a kötelező kalibrálási folyamat befejeződött, ezeket a koordinátákat és a megfelelő magasságértékeket be kell vinni a gép adatbeviteli felületére, ezzel utasítva a gépet a szegecselési szekvencia végrehajtására -specifikusan azonosítva az egyes célpontok pontos helyét és magasságát.
Miután ezeket a koordinátákat sikeresen megadtuk, elindítható a CNC szegecselőgép programja. Ennek a programnak az irányításával a gép szervo mechanizmusai az első kijelölt pont helyére hajtják a munkadarabot. Ebben a helyzetben a szegecselendő munkadarab meghatározott területét pontosan egy vonalba kell állítani a szegecselőfej központi tengelyével. Ezzel egyidejűleg a gép kiszámítja a Z-tengely értékét (azaz a magasságot) az adott koordinátához, hogy meghatározza a szükséges pontos szegecselési előtolási mélységet. Az összes előkészület befejeztével a gép készen áll a szegecselés megkezdésére.
